Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


   
  
-amelyben készülünk a Karácsonyra-
 
 
Készülünk a karácsonyra. Tesómmal még mindig nem találtuk meg az eldugott ajándékokat. Anya és apa ilyenkor még dolgozik. Nővéremnek már elékezdődött a téli szünet, így most a legtöbbet ő van velem. Segítségképpen, mindig beszervez maga mellé valakit, aki segít vigyázni rám, mert szerinte én kétemberes kislány vagyok. Anya és Apa mindig igyekszik sok mindent még karácsony előtt megvásárolni, hogy ne egyszerre kelljen. Decemberben már nem először tömött szatyrokkal érkeznek haza. Ezeket az előre vásárolt dolgokat általában nem találjuk meg, vagy csak akkor találjuk meg, amikor már vége van az ünnepeknek. A 2009. évi 2 kilo narancsot is csak idén húsvétkor találtuk meg a ruhásszekrényben, erősen penészes és büdös állapotban. Anya ide dugta el abból a célból, hogy apa ne egye meg idő előtt. Találtunk már ugyanebből a célból eldugott füstölt kolbászt, kocka sajtot, csokoládét is. Apa ugyan ezeket tényleg nem ette meg, de sajnos mi sem. Már most is elkezdték keresni az egy hónappal ezelőtt elpakolt disznóhúst. Hátha nem kell megvenni mégegyszer. December 24.-én nekünk semmire sem jut időnk, az egész nap egy nagy rohanás, és mindenki alig várja, hogy a Jézuska megérkezzen, és utána elmenjen, hogy egy kicsit pihegni tudjunk. Ezen a napon az alábbiak derülnek ki, általában késő délután:
 
-        A karácsonyfaizzók ki vannak égve. Tartalék nincs.
-        Apa fényképezőgépében nincs elem. Tartalék nincs.
-        Nem vettünk élesztőt. A hűtőben lévő össze van száradva.
-        A halászlének vásárolt élő hal, felpucolást, és egy napi hűtőben való tárolást követően még mindig él.
-        A Jézuska által a lakásban eldugott ajándékok közül párat elfelejtünk a fa alá tenni.
-        A család legsértődékenyebb tagjának elfelejtettünk ajándékot venni.
-        A natúr karácsonyfadíszek jelentős részét felzabálták az egerek.
-        Apa állítja, hogy ami karácsonyi ajándékot becsomagoltunk, azt tavaly éppen az illetőtől kaptuk, és pont mi is karácsonyra.
 
Nálunk tradicionálisan a fenyőfa befaragása a talpába, és a díszítés elsősorban apa dolga. Emlékeim szerint még eddig a karácsonyfánk a talpába való faragása még eddig egyetlen évben sem jött össze. Így végső elkeseredésünkben és idő hiányában a fánkat kitámasztjuk, kikötjük, kipányvázzuk, kiékeljük. Ezzel együtt a Karácsonyi ünnepek alatt egyszer-egyszer rendszerint felborul. Tavaly Dédikém töltött egy egész éjszakát a karácsonyfával, mert ráborult éjszaka. Így aztán, mi nem használunk törékeny díszeket. Még a születésem előtt, elsősorban apa ragaszkodott mindenféle csicsás díszhez, a fánk hol piros díszekkel, hol arannyal, hol ezüsttel volt feldíszítve. Amióta megszültettem, és apával játszóházba is járok, sokkal inkább azokat a díszeket tesszük fel, amiket készítek, papírból, gyöngyből, drótból. Az óvodában is készítettünk az óvó nénivel karácsonyi függőket, már október elején elkezdtük. Így karácsonyfánk nem kirakatdísz, de mindenki tudja, hogy a rajta lévő füzéreket, angyalkákat, Sára Nagylány készítette. Nagyon büszke vagyok magamra. Kiderült az is, hogy a szüleim gyűjtögetik a velem kapcsolatos ereklyéket. Apa meg is mutatta. El vannak téve az óvodás alkotásaim, firkáim, kedvenc játékaim, az oroszlán, a Bóó, cumikám, sőt az első levágott hajfürtjeim. Ezt ki is borítottuk, úgy kellett újra összekapirgálni. Így fürtöcskéim kiegészültek némi szőnyegrojttal, bohollyal, forgáccsal. Milyen szép aranyhajam volt!!! Még most is, aranyszínű a frizurám, csak egy kicsit sötétedett, főleg az idén. Apa azt mondogatja: Az nem is haj, az arany korona.
 
A Jézuska, amikor beteszi a fa alá ajándékainkat, minket, gyerekeket részesít előnyben. Az elmúlt évben, Niki és az én ajándékaim beterítették az egész nappalit. Apának, anyának csak egy kicsi szatyorban hozott valamit, de azok között egy darab játék sem volt. Nem tudom, hogyan lehet úgy ajándékozni, és örülni valaminek, ha az nem játék. Játszani mindenki szeret, gyakran apa is, anya is játszik a játékaimmal. Biztosan ők is örülnének egy-egy babának, vagy macinak. Ha a Jézuska hozna valami babát, mackót, plüss malacot anyának ők is azzal aludnánk. De mivel a Jézuska tavaly sem hozott nekik ilyesmit, esténként egymást ölelik át. (Szoktam ám leselkedni!) A plüss mackóban az is jó, hogy nem horkol, mint apa. Apa gyakran horkol és szuszog, szipog. Ilyenkor anya pajkosan megsimogatja. Ha erre abbahagyja, békésen továbbalszanak, ha nem akkor anya befogja apa orrát. Ilyenkor röpke félórát nyerünk, míg apa újra elalszik és kezdődik elölről az egész. Anya trükkje, hogy igyekszik minél előbb elaludni, hogy apa horkolására ne ébredjen fel. Apa panaszkodik is gyakran: Anya, a feneked még a levegőben van, de a fejed már alszik. (Egyébként volt már olyan, hogy anya is horkolt, ezt tanukkal tudjuk bizonyítani. Én vagyok az egyik tanú, apa a másik.)
 
A Jézuska is mindig akkor jön, amikor én alszok. A szüleim azt mondták, hogy a karácsonyfát nekünk kell díszíteni. Nálunk általában apa és a tesóm díszítik, amíg anya készíti az ünnepi menüt. Estére a karácsonyfa ünnepi viseletben ragyog, csillog, villog, világít. Anya néha azt mondja, úgy néz ki a fa, mintha vasvillával díszítettétek volna. Nekem mindig gyönyörű ez a mesebeli karácsonyfa. Lényeg, hogy az általam alkotott díszeket megtaláljam rajta. Tavaly az volt a szabály, hogy a karácsonyfáról, csak azokat csokikat, szaloncukrot ehetem meg, ami magától leesik róla. Mivel magától semmi nem akart leesni, így jártamban-keltemben néha megráztam. Ekkor tört el a legtöbb üvegdíszünk. Az idén már ehető dolgokat nem teszünk a fára. Azokat egy kicsi tálcán a fa mellé tesszük, onnan lehet falatozni őket.
 
Bevallom őszintén, egy kicsit félek tőle, mit hoz nekem az idén a Jézuska. Azért rosszalkodtam is, és hát valljuk be, ez az óvodába járás nem igazán sikerült! Lehet, virgácsot is kapok. Persze apa és anya soha nem bánt engem, így a virgácsnak semmi értelme nem lenne. Olyan jó lenne kapni, olyan, olyan hercegnős dolgokat. Most a hercegnői időszakomat élem. Szeretem a hercegnős mesekönyveket, van hercegnős ágyneműm, és imádok hercegnőnek öltözködni. Az autóban a gyerekülést is le kellene már cserélni. Kinőttem a régit és egy kicsit meg is kopott. Van hercegnős gyerekülés?? Nagyon izgulok! Nem tudom a Jézuska szokott-e büntetni is! Olyan nagyon nagy rosszaságokat azért nem csináltam. És az anyát is szeretem a legis-legjobban a világon! És szeretem apát is, Ninát is a Marika mamit is és az Erzsi mamit is. Az Erzsi mamit szekírozni is szeretem, és csak szekírozásból mondtam neki a múltkor, hogy csak egy kicsit szeretem. Valójában nagyon szeretem őt is! Anyát viszont a legis-legjobban szeretem.
 
Anya azt mondta ilyenkor Karácsonykor mindenkit szeretni kell, és én szeretek is mindenkit. Azt is mondta, mesélte, hogy a Jézuska Karácsonykor született, és egy olyan kicsi baba volt, mint amilyen én is voltam. Amikor megszületett egy kicsi, hideg, istállóban bújt édesanyjához. Nagyon, nagyon régen volt. És amikor megszületett, attól a naptól, azon a napon mindenki egy kicsit összebújik és melegítik egymást szeretettel, jó szóval. Anya egy kis verset is elmondott a Jézuskáról, most elmesélem nektek karácsonyi ajándékból:
 
„Messze-messze földön, valamikor régen,
hideg istállóban, rongyos faluvégen,

Kicsi kuckójában kerek nagyvilágnak

Kisfia született egy édesanyának


Szalmás, kemény jászol volt az első ágya,

Nem volt ingecskéje, tollpihés dunnája

Semmije, semmije nem volt szegénykének,

Nem volt a világon nálánál szegényebb


Mégis azon éjjel megnyílnak az egek,

Zengve földre szálltak angyali seregek.

Messze napkeleten fényes csillag támadt,

Királyok hódoltak Mária fiának.


Messze volt régen volt, s mégis minden évben,

Ezen szent estén ünnep van az égben

Ünnep van a földnek minden szegletében,

Ünnep minden gyermek boldog kis szívében.”
 
Most már nem sok idő van hátra, és hozzánk is beköszönt a Szent Este. Nekünk nagyon fontos, hogy ilyenkor együtt legyünk. Nagyon büszke vagyok rá, hogy minket is meglátogat a Jézuska. Ő biztosan nagyon jó gyerek volt, és szeretett óvodába járni, és szót fogadott az óvó néninek. De talán éppen ezért megért engem is, aki mint közismert annyira nem szeret óvodába járni.
 
Én azt kívánom, hogy mindenkihez jöjjön el a Jézuska, és hogy minden olvasóm töltse együtt a Karácsonyt, avval, akit szeret. (Nina is találkozni fog Rolival, csak nem szent este közben, hanem előtte is és utána is.) Nem leszek rest és hamarosan megírom nektek a karácsonyi kalandjaimat is. Szerintem nagyon vidám napokat fogok együtt tölteni a szüleimmel, tesómmal, és mamikáimmal.
 
Ha időközben Szomolyán jártok, kukucskáljátok a kivilágított ablakokat. Ahol a legfényesebb a szeretet ragyogása, ahol a legtöbb csillag tündököl, ahonnan a legmelegebb árad, ott lakik Sára nagylány.
 
Áldott Karácsonyt mindenkinek!
 
 
 
 
 
Szomolya, 2010. december 21.
 
                                                                                Sára Nagylány
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.