Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

 

 

 

 

SÁRÁNAK

 

 

E

z az írás nem jöhetett volna létre ha nem születik meg a kislányom, Sára Manócska. Születését az égiek ajándékának tekintettük kezdetektől fogva. Így is próbáltuk szeretni, kényeztetni, törekedni rá, hogy a lehető legboldogabb gyermekkora legyen. Sára Manó kalandjai napló, mese, dokumentum mind egyszerre. Végtelenül boldog vagyok, mert úgy érzem volt értelme az eddigi életemnek, meg annak, ami belőle még hátra van. Remélem kicsi lányom, hogy egyszer ez az írás könyvespolcodra kerül, néha előveszed, bele-bele nézel. Vannak benne képek, jó sok. Dokumentuma fogantatásodnak, életednek, az anyucival és testvéreddel, mamikáiddal és velem megélt élményeknek, emlékeknek. Titokban remélem, hogy ha én egyszer abbahagyom a mesét, te majd folytatod. Hidd el fontos! Nem szabad elvesszenek a hangulatok, a pillanatok, a találkozások Én magam a mesekönyv megnyitásától újra és újra és újra elolvastam, és mindig kellemes, jóleső borzongással töltött el. Többször olvastam, mint gyermekkorom nagy-nagy olvasmányait, többször, mint bármelyik könyvet, akár a Bibliát. Az én Bibliám ez a könyv lett. Mindig erőt adott és hitet és lelki nyugalmat. Benne van minden, ami fontos Veled kapcsolatosan. Olvasd Kicsim, és emlékezz ránk!

 

 

 

Nagyon szeretlek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                      -apuci-

 

 

 

 

 

 

Levelem a Nénikhez, Bácsikhoz, akik vártak engem

 

T

udatom ezúton mindenkivel, hogy 2007. október 09.-én (kedden) 09.40.-kor megszülettem, Miskolcon, a Semmelweis Ignác Kórház (régi Erzsébet kórház) szülészeti osztályán. Ezen a napon kissé felhős, kora őszi idő volt. A napocska hol kisütött, hol elbújt, bár szüleim Brigitta, és Zsolti, testvérem Niki számára, és számomra ez volt a legcsodálatosabb, legragyogóbb nap. A születésem nagyon gyorsan és könnyedén lezajlott. Egy kicsit korán érkeztem, négy héttel korábban, mint ahogyan anyu és apu várt. Elsőként anyukám ölelt magához, majd apa ölében vártam meg, amíg a doktor bácsik és a doktor nénik anyát ápolták. Mielőtt felvittek az osztályra nagymamim és nagybátyám is vethetett rám egy pillantást. Születési súlyom 2550 gramm volt. Azóta szépen gyarapodtam, mert anyukám finom anyatejjel szoptat naponta. Nagyon jó étvágyam van, de ha éppen nem szopizom, akkor is jólesik anyukám mellett sóhajtozni, nyögdécselni. Születési nagyságom 48 cm. Hat nap kórházi ápolás után 2007. 10. 15. napon mentem haza szüleimmel. Most nagyon jól érzem magamat, és nagyon boldogok vagyunk. Anya naponta ötször-hatszor szoptat, apa tisztába tesz. Este hét óra körül szoktam fürdeni, amire az egész család kíváncsi. Fürdetésem olyan, mintha családi ünnep lenne. Főleg azonban jókat alszom az új kiságyamban, és élvezem, ahogy mindenki gyönyörködik bennem, beszélget velem. Válaszolni szavakkal nem tudok, így érdeklődve nézelődök, mosolygok, és néha sírok.

 

 

Szóval megérkeztem! Egyelőre ennyit, mert hamarosan újra ennem kell abból a finom anyatejből, amit édesanyámtól kapok.  

 Szomolya , 2007. 10. 15.                                                            Kövecses Sára

 

 

Már egy hónapos vagyok!

 

K

edves mindenki, akiket érdekel a sorsom, életem. Amióta megszülettem nagyon sok minden történt, így az elmúlt egy hónap igazán gyorsan telt. Nagyon boldogok vagyunk és egyre boldogabbak, ahogyan én is többet vagyok ébren, és már tudok figyelni a körülöttem lévőkre. Szépen gyarapítottam születési súlyomat szinte megdupláztam. Már 3280 gr vagyok, tehát 630 grammot szedtem magamra, hála édesanya finom anyatejének. Naponta, hatszor-hétszer eszem, iszom. Édesanya közelsége nagyon megnyugtat szeretek a mellén csüngeni, akkor is, ha éppen nem szopizok. Amit még nagyon szeretek, ha a szopi után apa az ölében sétáltat és ringat. Anyukám szerint el vagyok kényeztetve, de ezt egyáltalán nem bánom. Apukám sem bánja, sőt azt mondogatja, én leszek a világ legelkényeztetettebb kislánya. Azért mondja, mert nagyon szeret, és azt szeretné, ha hogy nekem legyen a legjobb. Egyébként megsúgom, anyukám is elkényeztet. A fürdetésem még mindig össznépi ünnep, sokan részt vesznek rajta. A fürdetés előtti öltöztetést és egyéb macerát kevéssé tűröm, a fürdővizet és a pancsizást annál jobban élvezem. A fürdetés, utána az etetés nagyon feldob, esténként nehezen alszom el. Egyébként, két-háromóránként szeretek meggyőződni róla, hogy minden rendben van-e körülöttem, ezért sírok anyunak, apunak egy kicsit. Különbözőképpen tudok sírni. Tudok a sírásommal gyengéden könyörögni, tudok követelőzni és türelmetlenkedni is, nyöszörögni, ha éppen fáj a pocakom. A kiságyat nehezen viselem, sokkal jobban szeretek anyukám, vagy apukám mellett a jó nagy ágyunkban pihenni. A szüleim nagyon óvatosan, gyengéden bánnak velem és ez nekem nagyon-nagyon jó. Az eltelt időben sokan meglátogattak minket, mert kíváncsiak voltak rám. Sok csinos ruhát kaptam ajándékba. Már vannak játékaim, kis csörgőm és egy plüss nyuszi. Apa sok-sok fényképet készített rólam, amiket albumba rendezget. Így képeken mindenki végig tudja nézni eddigi életem, még abból az időből is, amikor édesanyám pocakjában voltam. Az albumot megmutatja mindenkinek,ha kell, ha nem, van, akinek már kétszer-háromszor is muszáj volt megnéznie.

 

Most mennem kell, édesanyával sétálni megyünk babakocsival. Szerencsére nagyon szép ősz van, süt a napocska, és díszbe öltöztek a szomolyai fák, mintha ők is születésemet ünnepelnék. Addig is puszilunk mindenkit, szüleimmel együtt!

 

Szomolya, 2007. november 7.                                         Kövecses Sára

 

 

 

 

Nálunk járt egy nagy pocakos, piros ruhás, szakállas bácsi

 

N

álunk járt egy nagy pocakos, piros ruhás, szakállas bácsi. Szerda este jött, éppen fürdetéshez készülődtünk. Volt nála egy nagy puttony, amiből sok-sok ajándékot varázsolt elő. Volt ott csoki, szaloncukor, mogyoró. Niki telefont kapott tőle, én pedig egy szép játékot, amit fölém lehet tenni ha fekszem az ágyban. Színes manók lógnak róla, amiket lehet piszkálni, babrálni. Jól eljátszom vele Nagyon örült mindenki az érkezésének. Azt mondta ő a Télapó, de anya, meg a testvérem Mikulásnak nevezte. Kár, hogy apukám közben nem volt itthon, mert ő is örült volna a Mikulás bácsinak, és ha itthon van, biztosan kap ajándékot. Amikor a Télapó elment hamarosan apukám hazajött. Valami a Télapóban nagyon hasonlított édesapámra, de biztosan csak képzelődöm, és apának nincsen szakálla. A nagy pocakos, piros ruhás Mikulás azzal búcsúzott, hogy jövőre találkozunk újra, és kérte, hogy addig jó kislány legyek. Ha tudnék már beszélni, elmondtam volna neki, hogy igazán nem tudok rosszalkodni. A hangomat már szépen használom, néha nagyokat sikongatok, gőgicsélek. A számat kerekre formázom, sokat mosolygok, főleg akkor, ha sokan vannak körülöttem. Nagyon jó étvágyam van, naponta hatszor-nyolcszor szopizom. Néha csordultig iszom tele magamat finom anyatejjel, édesanyám cicijéből. Büfizés közben, még a tejcsi is kifolyik a számból. Nagyon szeretek sétálni babakocsival a faluban. Nagyon szeretem a napocskát és a friss levegőt. Lassan szoktunk ballagni az utcákon, a nénik és a bácsik meg-megnéznek, beszélgetnek anyával és apával, gyönyörködnek bennem. Szeretek kirándulni nagymamihoz, dédnagymamihoz, Egerbe a másik nagymamihoz és dédnagymamihoz. Ez a december hónap nagyon hangulatos. Anyukám és apukám, meg Niki várják a karácsonyt. Én nem tudom még mi az a karácsony, de biztos, hogy akkor apukám is itthon lesz, meg Niki se megy iskolába, együtt lesz az egész család több napon keresztül, és ez nagyon-nagyon jó lesz. Együtt lenni szeretünk a legjobban a világon. Még az is lehet, hogy akkor is jön valaki piros ruhában és hoz ajándékot. A szüleim azt mondogatják, hogy a legnagyobb ajándék én voltam. Én ajándék nagyon szeretek lenni, meg ajándékot is nagyon szeretek kapni. Így hát ez a 2007. év decembere csupa-csupa várakozás és öröm. Azt szeretném, ha ez mindig így lenne, amíg világ a világ.

 

Szomolya, 2007. 12. 10.

 

 

                                                                                Kövecses Sára

 

Kedves Családom!

 

A

z események igencsak felgyorsultak körülöttem. Sokat nőttem, gyarapodtam ismét, már nem jó rám sem a kisebbnél is kisebb méret, sem a legkisebb, 56-os tipegő. Még mindig farkas étvágyam van, és hála anyának még mindig bőséges, vitaminnal teli anyatejcsin élek. Mostmár azonban nem szopizom félórákig, a számomra szükséges mennyiséget öt- tíz perc alatt magamhoz tudom venni. Egyre többet vagyok nap közben ébren, délelőtt és délután, anyukám és apukám nagy örömére. Éjszaka sincs már sok baj velem, három-négy óra hosszat nyugodtan alszom. A magam módján már beszélgetni is tudok. Az első hangom az volt, hogy: eee! Most már tisztán kimondom azt, hogy: „eej”, „gej”, meg azt, hogy „gij”. Ez a magam sajátos, csak szüleim, és mamim által értett nyelven azt jelenti, hogy boldog, elégedett baba vagyok, és nagyon szeretem, hogy mindenki nagyon szeret. Tudok sikongatni, főleg ha éhes vagyok. Megint vannak új játékaim mindenféle színes csüngő állatka. Apukám és édesanyám nagyon büszkék voltak rám, amikor az első „diperte” szuri közben alig sírtam egy kicsit. Ezzel is egészségesebb vagyok. Születésem óta nagyon jól átvészeltem a csúnya járványos őszi időszakot. A sok vitamint, folyadékot, tápanyagot arra használtam, hogy erősödjek, utolérjem azokat, akik tőlem nagyobb súllyal és mérettel születnek. Sikerült. Az egri nagymamim el sem tudja képzelni, szüleim mivel etetnek, hogy rövid idő alatt ilyen sokat fejlődtem.

 

Képzeljétek készen lett a szobám! Ez a szoba az enyém lesz, csak most még, amíg ilyen kicsi vagyok édesanyám, és édesapám itt vendégeskedik. De én ezt egyáltalán nem bánom, nagyon-nagyon jól megvagyunk együtt. A szobámban meleg, megnyugtató zöldek a falak. A lámpa szabályozható, úgy, hogy éjjel őrfényként világít, mert anya, apa álmából felébredve látni akarja, mi van velem. Egyébként a lámpám olyan, mintha egy manó feje világítana a sötétben, aki egy nagy holdsarlón hintázik. Mamikám „UFO”-nak hívja. Van új szőnyegem Micimackóval és Fülessel. Szóval egy igazi babaszoba lett.

 

Most nagyon várjuk már a Karácsonyt. Még pár nap és beköszönt a szenteste. Mindenki feszült izgalommal készül, szeretne meglepetést okozni, várja, hogy mit hoz a Jézuska. Azt képzelem, hogy nagy-nagy karácsonyfánk lesz, az alja telis-teli játékokkal, ajándékokkal, halk karácsonyi zene szól, mintha angyalkák énekelnének, boldogok vagyunk, és nagyon szeretjük egymást. Biztosan így lesz! Niki, a tesóm is itthon marad, mert nem lesz iskola, anyával, apával együtt töltjük az egész napot. Csuda jól el tudjuk tölteni az időt együtt. Ez az ünnep arról fog szólni, hogy nálunk mindenki otthonra és melegségre talált.

 

A szüleim azt mondják, hogy ennek én és a tesóm vagyunk az oka.

 

Most zárom soraimat, mert pancsizni készülök. Minden kedves olvasómnak legalább olyan békés, boldog Karácsonyt kívánok, mint amilyen a miénk lesz!

 

 

 

 

Szomolya, 2007. december 18.

 

 

 

                                                                                              Kövecses Sára

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.